Spirituális ünnepek 3. - Imbolc napja, Brigid keresztje és Gyertyaszentelő Boldogasszony

Imbolc a néphagyományban - A fény ünnepe
A régi európai kultúrákban Imbolc a fény visszatérésének ünnepe volt. A nappalok már észrevétlenül hosszabbodnak, a Nap ereje növekszik. Ezért kapcsolódik az ünnephez a gyertya, a tűz, a láng szimbóluma. Nem véletlen, hogy később a keresztény hagyományban is megjelenik ez a motívum Gyertyaszentelő Boldogasszony napján.
A gyertya itt nem dekoráció volt, hanem ígéret:
lesz még meleg, lesz még termés, lesz még élet.

Brigid Istennő

 Az Imbolc szorosan kötődik Brigid istennőhöz, aki a kelta hagyományban:

a tűz, a költészet, a gyógyítás, és az otthon védelmezője

Brigid nem harcias istenség. Ő az a női minőség, amely éltet, melegít, inspirál. Az Imbolc tehát mindig is női ünnep volt – nem feminista értelemben, hanem az életadó erő tiszteleteként.  Cailleach, a Tél Banyája a hajnal első sugarakor iszik a forrásból, mely egy sziklából fakad, és a forrás ereje folytán Brigiddé, a szőke szűzzé változik, aki fehér pálcájával a földre mutat, hogy előhívja a szunnyadó magvakból a csírákat és sarjakat. Brigid zöld köpönyegében végigsétál az erdőkön és mezőkön, és nyomában kibújnak a hóvirágok, friss zölddé válik a kopárság.Viszont ez nem egyik pillanatról a másikra következik be. Így frissülünk fel mi is a téli álom után, beszívjuk a tiszta levegőt, kifújjuk a régit, és útjára indítjuk a megálmodott vágyainkat.

Ősi szokások Brigid istennőhöz kapcsolódóan:

Ma is alkalmazhatjuk ezeket a rituálékat: Hívhatjuk Imbolc frissítő energiáit. A ház rangidős női tagja dalokkal és kántálással hívta Brigidet, hogy őrizze és óvja a ház tüzét. Ugyancsak ilyenkor volt szokás, hogy éjszakára egy szelet kenyeret, egy bögre tejet és egy gyertyát helyeztek ki Brigidnek. Szalmából elkészült Brigid keresztje, amelyet védő-és tisztító talizmánként az ajtófélfára függesztették fel. Mi is gyújtsunk egy fehér gyertyát, ami a tisztaság, újjászületés és a tűz felébresztésének szimbóluma, mantrázhatunk is közben:

„Megengedem, hogy önnön gyógyító erőm, a tehetségem és az igazságom szabadon és nyíltan ragyogjon. Teljes mértékben védett vagyok. Nyitott vagyok az áramló átformálódásra és alakulásra. Örömmel fogadom az életembe érkező változásokat.”

Imbolc és a magyar néphit

Bár az „Imbolc” szó nem magyar eredetű, a jelentéstartalma mélyen jelen van a magyar hagyományban is.

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.)

Ez a nap a fény, a tisztulás és az oltalom ideje volt. A megszentelt gyertyát:

• vihar idején meggyújtották,

• betegségkor az ágy mellé tették,

• haldokló kezébe adták.

A szentelt gyertya jelképe a népi hagyományban

A gyertya itt védelmező tárgy, nem dísz. A világ világosságával való találkozás jelképeként alakult ki a gyertyaszentelés rituáléja. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szent szimbólum. Már az ókeresztény korban Krisztust jelképezte: magát fölemészti, hogy másokat szolgálhasson. 

A a szentelt gyertya magyar paraszti hagyományban a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát tartott a kezében; gyertyával világítottak a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldoklók kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta fogást találni, körül is járták az ágyát, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli települések asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja az Ördögöt, aki elvinné a Pokolba. A szentelt gyertyákat a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra akasztották, és főképpen viharok esetén gyújtották meg és imádkoztak mellette. 

Szeged környékén a paraszti világból ismeretes egy hagyomány miszerint: ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Kiszombori település asszonyai a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség honoljon a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szép termést hozzon az évben.

Időjóslás és termékenység

A néphit szerint ezen a napon az időjárást figyelve ha az:  napos volt, hosszú télre számítottak, ha borús, az a tavasz közeledtét jelezte. Ez a gondolkodásmód nem babona volt, hanem természetmegfigyelésen alapuló tudás. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor szikrázóan süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis a mindannyiunk által jól ismert néphagyomány: "Ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még".)

Imbolc szimbolikája és aspektusai ma

Ez az időszak nem a nagy döntéseké, hanem:
a tervezésé, a letisztításé, a belső rendrakásé! 

• Megtisztulás és Rendrakás: Hagyományosan a ház kitakarítása, a felesleges dolgoktól való megszabadulás időszaka, hogy tiszta térrel várjuk a tavaszt.
• Fényünnep és Gyertyaszentelő: A fény növekedését ünnepli, a keresztény hagyományban a Gyertyaszentelő Boldogasszonnyal kapcsolódik össze. Gyertyagyújtással a belső fényt és a meleget idézik meg.
• Belső Ébredés és Ihlet: A név az „imbolg” kifejezésből eredhet, ami „hasban lévő” jelentéssel bír, utalva a természet mélyén már csírázó új életre és a kreatív energiák felébredésére.
• Brighid Istennő Ünnepe: A költészet, gyógyítás és a tűz istennőjéhez kapcsolódik, aki a fényt és a meleget hozza el.
• Tervezés és Termékenység: A növények átültetése, a magok előkészítése és a jövőbeli célok megtervezése.