Őszi napéjegyenlőség - Persephone, Mabon, Szent Mihály arkangyal
Az őszi napéjegyenlőség különleges fordulópont az év körforgásában: a fény és a sötét egyensúlyba kerül, mielőtt az éjszakák fokozatosan hosszabbá válnak. Ez az időszak a természetben és bennünk is a lelassulásról, az elengedésről és a befelé fordulásról szól. A régi kultúrák ünnepként tekintettek rá, amikor hálát adtak a termésért, és felkészültek a közelgő, csendesebb hónapokra. Nézzünk meg pár fontos momentumot a csillagászati ősz kezdetével kapcsolatban:)
Ha nem is minden spirituális "ünnepet" tartok számon, a legfontosabbakat az évben mindig megünneplem, egy szép ruhával, egy fotósorozattal, egy finom étellel, egy szál gyertya meggyújtásával illetve kirándulással, túrázással, újra és újra visszatérve a természetbe. Nagyon szeretem a görög mitológiát, annak szövevényes, meseszerű történeteit, az istenekről és istennőkről, akik teljesen emberiek, ugyanakkor isteni fantasztikus képességekkel rendelkeznek, és sokszor meghökkentő, vicces, vagy éppenséggel abszurd és kegyetlen tetteket hajtanak végre.



Maponos az őszi napéjegyenlőséghez köthető istenség kelta neve, amikor a nappal és az éjszaka egyensúlyban áll egymással. Ez a pillanat a természet körforgásában a betakarítás és a hálaadás ideje: hálát adunk mindazért, amit kaptunk az év során, és felkészülünk a csendesebb, befelé forduló hónapokra. Spirituálisan Mabon az egyensúlyt jelképezi – a fény és sötét, a munka és pihenés, a külső és belső világ harmóniáját. Ez az időszak arra hív, hogy mi is elengedjük mindazt, ami már nem szolgál minket, és megteremtsük a belső békét. Egy gyertya meggyújtása, egy bőségtál készítése vagy egy séta a lehulló falevelek között segíthet ráhangolódni erre a különleges energiára. Manapság a Mabon-t és a keltákat összekötik, valójában a Mabon név modern, amerikai pogányoktól ered. A keltáknál nem létezett ilyen néven ünnep (a név eredete Maponos vagy Maponus kelta fiatalságisten, illetve Mabon ap Modron, Arthur király walesi társa nevéből ered), viszont "aratóünnep" minden mezőgazdasággal foglalkozó társadalomban létezett az őskortól kezdve.
-
A második aratás ünnepe: Mabont gyakran a „második betakarításnak” is nevezik, amikor a gabona, gyümölcsök és szőlő kerülnek a középpontba. Ez az időszak a bőség és a földi javak ünnepe.
-
Szimbólumai: a tölgyfa és a makk az erőt és a kitartást jelképezik, a szőlő és bor az élet örömeire emlékeztetnek, míg az almák a gyógyulás és a tudás szimbólumai.
-
A természet egyensúlya: a kelták számára ez az ünnep az év körforgásának egyik kulcspontja volt, ahol a világ erői – a fény és a sötét – tökéletesen kiegyenlítődnek.
-
Ősi szokások: ilyenkor gyakran tartottak lakomákat, ahol az emberek megosztották egymással a termés javát, ezzel is erősítve a közösségi összetartozást.
-
Az egyensúly köve: az ametiszt a belső békét, a lelki tisztaságot és a harmóniát erősíti. Az őszi napéjegyenlőség is a fény és sötétség tökéletes egyensúlyát jelképezi, így az ametiszt segít ráhangolódni erre a minőségre.
-
A befelé fordulás támogatója: ahogy a természet is lassulni kezd, úgy mi is többet fordulunk önmagunk felé. Az ametiszt segít az elcsendesedésben, a meditációban és a spirituális felismerésekben.
-
Átmenetek köve: a napéjegyenlőség határpont az év körforgásában. Az ametiszt hagyományosan a változások idején védelmet és tisztánlátást ad, így támogató társ lehet ebben az átmenetben.
-
Színbeli szimbolika: a mélylila szín egyszerre idézi az ősz misztikus árnyalatait és a transzcendenciát. Spirituálisan összeköti a földet és az eget, ami tökéletesen illeszkedik a napéjegyenlőség kapu-szerű energiájához.
-
Az ametiszt angyal az őszi napéjegyenlőség idején egyfajta spirituális iránytűvé válhat: segít hálával elengedni, ami elmúlt, és nyitott szívvel befogadni a belső csend és bölcsesség időszakát.

