Mágikus építészet 1. - A magyar házak mágikus ereje
Vidéken járva még fellelhetők a népi építészet utolsó csodálatos emlékei, a nádfedeles parasztházak, gangos házak, csodálatos porták, a régi letűnt világ emlékei. Csak kevesen tudják, hogy a magyar parasztházak alaprajza, a tájolásuk, a homlokzat díszítőelemei vagy maguk az ablakformák mind-mind jelentéssel bírtak. A magyar népi építészet - igaz földrjazi adottságokhoz idomulva - de magában foglalja a magyar lélek mágikus erejét!
A magyar térrendezésnek jól bevált szabályai szerint készültek a ma még látható, sokszor "mézeskalácsházikóra" emlékeztető mesés falusi lakhelyek, melyekben jó volt az adott kor emberének élnie. A magyar népnek olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, mely nem lelhető fel máshol.
A magyar ház szerkezete olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amelyek a Teremtés folyamatának valós ismeretéből származtathatók. A magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.
A magyar parasztház formája: Sétálj végig egy régi magyar falu utcáján, less be a kerítésen, és mindjárt láthatod, hogy a házak formája egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett. Az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Mi ez az ágasfa? Bizony nem sok olyan eredeti ház maradt fenn, ahol ezt még meg tudjuk figyelni, pedig nagyon fontos üzenetet hordoz. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. A házat hosszában mestergerenda osztja! Itt pedig egy igazi érdekesség: a mestergerenda faragása a Tejutat jelképezte! Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként említenek, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája!
A tető. A parasztházak teteje kezdetben úgynevezett sátortető volt, amit kontyos tetőnek vagy süvegnek is neveztek. Ezt később felváltotta a nyeregetető, mert a ház alapterülete hosszában megnyúlt. Lásd fentebbi képen a parasztház hosszú elnyúlú formája. A nyeregtető formája segítette elő, hogy a hó és a víz könnyen lecsússzon róla. A tetőt a ház hosszában minden esetben a mestergerenda tartotta. Hogy mitől mester ez a gerenda? Mert fontos szerepe van a házban, egy hely ami magában hordozza az élet kezdetét és végét, tanúja az indulásnak és végső megérkezésnek: ha egy gyermek megszületett, arccal kelet felé, a mestergerenda alá fektették a bölcsőjébe. Ha valaki meghalt a családban, ugyancsak a mestergerenda alatt ravatalozták fel, és éppen fordítva, arccal nyugatnak. A mestergerenda mutatta az utat a léleknek, hová érkezzen, és merre távozzon. Tehát ez a néma tanú, a „Mester” segítette az érkezőt és a távozót. A Mestergerendára különféle szimbólumok kerültek: csillag, tejútt, szárnyas nap, illetve a teremtés-szimbólumokat faragtak. A régiek bizony pontosan tudták és nemzedékről nemzedékre adták a tudást, hogy a gerenda melyik részére kell faragni azt a csillagot, vagyis pontosan ismerték a szimbólum jelentését.
A csúcsjel.
A tetőszerkezet tetején a legtöbb régi falusi házon megtalálható a hagyományos csúcsjel. Tulipán, gömbök, kettős kereszt, X-jelek, csillagok kerültek ide, mindezek az ősi rovásírásból leszármaztatható jelképek: A rovásírás + D betűje a testet öltött Atyaisten (fiú), az A betű az anyaisten, a B pedig az Atyaisten. A csúcsdísz a szentháromság jelképe, magára a teremtő Istenre utal.
A bejárat.
Biztosan észrevetted, hogy a magyar paraszti házak rendkívűl díszes, faragott, látványos kapukkal rendelkeznek. Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot megjelenítenek, amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták. A kapuk boltíve természetesen az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc az ingatlant védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült.
Régen létezett a magyar kapukon megfigyelhető volt egy „lélektükörnek” nevezett domború, fényes Nap-forma. Ennek fontos szerepe volt...Tisztességes szándékkal jöttél? Aki belépett, először szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal érkezett-e. A kapura feliratokat is faragtak, festettek: amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt. Mint például: „A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség.” Vagy: „Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz.”
A kígyó motívumról gondoltad volna, hogy pozitív jelentéssel bír? A körbefutó hullámvonal-faragás olyan kétfejű kígyó volt, amely a ház népének és ingatlan védelmére szolgált . Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén.
A Tűzhely. Búboskemence.
A ház lelke. A búbos kemencének központi helye volt a házban és a lakók életében is. Ezért is került mindig a ház közepére. Régi magyar őseink számára a tűz fontos jelkép, a tűznek különös jelentősége van. A családból valaki mindig otthon maradt akkor is, ha a többiek az ünnepek miatt elhagyták a házat. Ez a valaki mindig vigyázott a tűzre, el ne aludjon. A tűznek folyamatosan égnie kellett. Csak egyetlen napon aludt ki, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, szeméttel táplálni szintén tilos volt nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely jelképezte a családi múltat, jelent és jövőt. Egyben az összetartozást is. Elég kellemetlen volt, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. Az esküvői szokások és hagyományok kapcsán is felemrül a tűz - A régi mondás még ma is él : háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz. A tűzben a ház szelleme lakott, így a „háztűz” az egész családot, nemzetséget, vérvonalat testesítette meg.
